A református egyház aránylag szegény jelképekben és jelképes kifejezésekben éppen azért, hogy ne következzék be a „nem látszik a fától az erdő” eset. Elsősorban a szó erejében hiszünk, munkánk legnagyobb részében a verbális kifejezéssel élünk. Mindazonáltal a mi gyülekezetünknek is szimbóluma a betlehemi csillag, a kehely, a pelikán, a bárány, a kakas, a könyv, a hajó, az égő szív, amelyek általában nevezhetők tipikusan református szimbólumoknak. Ezen a helyen azonban egy történetet közlünk, amelyről úgy gondoljuk, hogy sajátosan jelképe lehet a mi gyülekezetünk jelenének és jövőjének is. A történet üzenete minden nap erőt ad a munkánkhoz.
Gazból virág – virágból gyümölcs! Regénybe illő történetek kisérték a dunavarsányi református kisebbség nagy álmának, saját templomának építését. A történelem kegyetlensége sokféleképpen kedvetlenítette el az 1910-es évek óta megszentelt hajlékra vágyók igyekezetét. Az 1. világháború fájdalmai, a 30-as évek gazdasági válsága, a 2. világháború borzalmai, majd a kommunista diktatúra újra és újra lehetetlenné tette a terv megvalósulását. Az összegyűjtögetett adományokat hol a recesszió, hol az infláció nyirbálta, végül a pengő megszűnése elsöpörte.
1946-tól gyűltek forintok, s az 1948-as kommunista hatalomátvétel sem tudott immáron útjába állni a munkálatok megkezdésének, az alap lerakásának, a vályogvetésnek, a falak emelésének, de meg tudta állítani az építkezést. Az intézményesített emberi gonoszság 1952-re legyőzni látszott a kis közösség hősies küzdelmét. Álltak a falak éveken keresztül tető nélkül, kilátástalanul, málladozva. A gonosz elhatalmasodásának a természet is zölden viruló hirdetőjévé vált: méteres gaz nőtt körbe az eső áztatta, nap sütötte vályogfal tetején. A kegyelem ereje azonban a természet kegyetlen játékánál is erősebb volt. 1956-ban közegyházi támogatásból elkészült a tető. A dunavarsányi református templom a 20. századi magyar történelem egyik legkeservesebb évtizedében, az ateista diktatúra nyilvánvaló évtizedében épült 1948-58 között. A templom falán hetykén viruló gazok ideig-óráig hirdették a történelem kegyetlenségét, a sátán hatalmát. Azóta azonban – több mint fél évszázada – hirdettetik e templom falai között az örökkévaló kegyelem. Nyilvánvaló, hogy a gaz nemcsak a falakon, hanem a szívekben és a gondolatokban is sokszor tápláló talajra talál. Aki azonban Isten hajlékában az örök élet győzelmes hírét engedi szívéhez, ott a hit, remény és szeretet virágai és gyümölcsei is megteremhetnek.