A Dunavarsányi Református Egyházközség tárgyi emlékei: úrasztali edényei, terítői azt jelzik, hogy aktív missziói, közösségi élet folyt már a 19-20. század fordulójától kezdve. A lelkipásztori munkát hosszabb-rövidebb ideig a majosházi, áporkai, szigetszentmiklósi lelkészek végezték mindaddig, amíg az akkor önállósodó Dunaharaszti Református Egyházközség fíliája, leányegyháza lett. 1928-tól végez anyakönyvezést. Ebben a formában töltötte be küldetését 1960-ig, amikor is Délegyházával közösen vált először önálló missziói, majd önálló anyaegyházközséggé.
Az istentiszteleteket eleinte házaknál tartották, majd az iskolában. A templomépítés vágyát és adakozását harangvásárlás előzte meg. A hit lelkesedését a 2. világháború megpróbálta, de elvenni nem tudta s így az a romokon is úrrá lett. A kis gyülekezet a 40-es évek végén, erős politikai szembeszélben újrakezdte templomépítési tervének megvalósítását immáron fizikai értelemben is.
A templom 1958-ban készült el, amelyhez később gyülekezeti terem és kis iroda épült. Ezt követte a 70-es években felépített lelkészlakás, a 80-as években megvalósult toronyépítés, a 90-es években komoly hozzájárulás a cserkészház építéséhez, majd parókiabővítés, 2002-ben pedig a valamikori kis iroda gyülekezeti házzá bővítése: szép teremmel, praktikus irodával, önálló hitoktatói irodával. Mindez jelentette a gyülekezet folyamatos gyarapodását s mindezeket a gyülekezet áldozatvállalásán túl hollandiai, amerikai, nagy-britanniai, németországi testvéri/egyházi adományok tették lehetővé.
A beruházások sorából kiemelkedik a délegyházi templomunk építése, amely 1990-93 között valósult meg. Mindennek koronája a Soli Deo Gloria Közösségi Ház felépítése Dunavarsányban, amely közvetetten tulajdona az egyházközségnek, és az egyházközség telkén épült. Az építtető Soli Deo Gloria Közhasznú Nonprofit Kft-nek az egyházközség az egyszemélyes tulajdonosa.
Délegyházán 2015-ben felépült a lelkészlakás és még az év végén beosztott lelkész kinevezésére került sor Sáska Attila személyében. Ezzel egy időben Délegyháza önálló missziói egyházzá, Dunavarsány pedig önálló anyaegyházközséggé 2016. január 1-jéve.
Az elmúlt közel négy évtized beruházásai többszáz-milliós értékben gazdagították e két települést.
A 2001-es népszámláláskor mintegy 1.000 fő vallotta magát reformátusnak, 2011-ben cca. 850 fő. Ennek hozzávetőlegesen fele szerepel nyilvántartásunkban, s a nyilvántartottak szintén mintegy fele tekinthető valamilyen módon aktív gyülekezeti tagnak. Ugyanakkor számosan vannak olyanok, akik formálisan nem, de tartalmilag – elsősorban a hitoktatói, diakóniai/karitatív és kulturális részvételük/tevékenységük kapcsán – aktívan kötődnek szolgálatunkhoz. Az istentiszteleteken résztvevők száma vasárnaponta 50-100 fő, ünnepeken ennek kétszerese. Hitoktatásban mintegy 200 gyermek és 10 felnőtt részesül évente. A megkereszteltek száma általában meghaladja az évenként eltemetettek számát: cirka 20 fő.